Vagy a látványért feláldozott előadás? Így is kezdhetném a Nemzeti Színház egykori próbatermében, ma szobaszínházi élményt nyújtó Kaszás Attila Teremben játszott Woyzeck kritikáját. Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte produkció ugyanis azt a fiatalos lendületet hozza, ami magával ragadja a nézőt, és aki vevő az ilyesfajta jó őrületre, az széles mosollyal az arcán üli végig a közel kétórás játékidőt. Az interaktív, intenzív és szuggesztív élmény hátulütője azonban az, hogy pont a lényeg veszik el, ilyen vásári forgatagban a mondanivaló, a mű gondolatisága nem tudja magára felhívni a figyelmet, bár látva az előadást, nem is biztos, hogy okkal került mindez a háttérbe.