"Elképesztően nehéz lelkiállapot, amiben az előadás alatt vagyok" - interjú Kocsis Dénessel

2018. augusztus 24. 16:17 - deszkavizio

Ma este tartja a Budapesti Operettszínház az idén 35 éves "István, a király" című rockopera szabadtéri bemutatóját. A Székely Kriszta rendezésében látható előadásban Kocsis Dénes alakítja Szent Istvánt, Baján beszélgettünk vele a szerepről és az előadás jelentőségéről.

kocsis_denes_interju_foto_varady_nikolett_1.jpgKocsis Dénes (Fotó: Várady Nikolett)

Te játszod Istvánt az „István, a király” bajai bemutatójában, mesélnél egy picit a szerepről?

Picit nem tudok mesélni róla, inkább sokat (nevet). István, vagyis Szent István, ahogy mi a történelemből ismerjük, volt az, aki a kereszténység bevezetésével új közösséget teremtett és letette a magyar állam alapjait. Kemény ellenállásba ütközött, elsősorban nagybátyja Koppány részéről, de azt gondolom, hogy az hogy az emberek félnek az újtól, mástól, változástól, kortalan dolog. Istvánnak meg kellett szilárdítani a hatalmát, egységet kellett teremtenie és elhelyezni Európa térképén Magyarországot. Ez elképesztően nehéz döntéseket követelt tőle. A mi előadásunkban ez a mélyen hívő, kereszténység szellemében élő fiatalember egy családi viszály közepén találja magát, és a közösség és a fejlődés érdekében hoz nagyon nehéz emberi döntéseket is.

Színészileg hogy közelítetted ezt meg? Nem tűnik könnyűnek István lelki tusáját megjeleníteni.

Az előadás alatt végig egy feszült, ideges lelkiállapotban vagyok, amit nem kívánok senki másnak. Három óra alatt gyakorlatilag végig kell élnem István nehéz útját. Az jár a fejemben, hogy mi legyen, hogy oldjam meg az ország gondjait, merjek-e nyugat felé lépni… ha megteszem, akkor Koppány, a nagybátyám, a rokonaim, a saját vérem is áldozata lesz a döntésemnek. Elképesztően nehéz lelkiállapot, amiben az előadás alatt vagyok. Óriási kihívás ez színészileg, mert az a feladatunk, hogy folyamatosan fenntartsuk a nézők érdeklődését, és nekem gyötrődni kell egyfolytában… ezt is lehet különbözőképpen, de azért színpadon színeket mutatni és közben erőt is, elég nehéz. Azt gondolom, hogy Kriszta (Székely Kriszta, a rendező – a szerk.) nagyon jó partner ebben, maximálisan megbízom benne, amit ő mond, az tudom, hogy nekem jó lesz és abban is biztos vagyok, hogy jól is fog állni, működni fog a színpadon.

kocsis_denes_interju_foto_varady_nikolett_5.jpg

Kocsis Dénes (Fotó: Várady Nikolett)

Az ország sorsa miatti dilemmán kívül van egy érdekes érzelmi szál is a darabban.

Igen, a szerepnek van egy érzelmi töltése is, a szerelmi szál, ami igazából nincs kibontva. Ez egy erőteljes vágyakozás egy olyan nő és egy olyan élet után, ami lehetetlen, hiszen Koppány lányáról van szó, másrészt ebben a korban előre eldöntetett, hogy kik házasodnak meg. Így lesz Gizella István felesége. Az természetesen a nézőre van bízva, hogy ez a házaspár a végén boldogan vagy boldogtalanul fog élni.

Én úgy képzelem, hogy mindannyian átélünk életünk során olyan szerelmeket, vágyakat és vonzódásokat, amik nem teljesedhetnek be különböző okok miatt, teljesen mindegy, hogy mik ezek, távolság, személyiség- vagy hitbeli különbségek. Ettől függetlenül is meg lehet találni a társunkat, lehet az ember többször is szerelmes, úgy hogy én azt gondolom, hogy István férfivá érik a történelmi jelentőségű döntések során, és így már nem nagyon van olyan dolog az életében, ami ki tudná zökkenteni. Emiatt szerintem a Gizellával való kapcsolatát is tökéletesen építi fel. Ez nyilván az én véleményem, ez nem kerül a színpadra (mosolyog).

Mondhatjuk a szerep összetettségéből adódóan, hogy ez most egy nehéz próbafolyamat?

Nem könnyű egyik próbafolyamat sem, mert minden szerepben van nehézség, feladat, amit meg kell oldani. Ez a karakter az elmúlt 10 évemre visszatekintve mondhatom, hogy a top 3-ban benne van. Énekelnivalóban sem könnyű, a daloknak rendesen be kell ülni a torkunkba ahhoz, hogy bármikor el tudjuk énekelni őket. A színjátszás tekintetében az a nehézség, hogy három órán keresztül egy olyan lelkiállapotot kell fenntartani, amiben, azért valljuk be, magánemberként nem szívesen létezünk, úgyhogy eléggé megterhelő, de hát ez a feladat, élvezem minden pillanatát (mosolyog).

Ma odajött hozzám egy hölgy, aki mélyen vallásos. Elmondta, hogy mekkora dolognak tartja, hogy én vagyok Szent István a darabban, és hogy szeretne adni egy keresztet, amit felszenteltet a plébánián, hogy legyen velem és vigyázzon rám az előadásokon. Meg kell, hogy mondjam, eléggé elérzékenyültem ettől…

kocsis_denes_interju_foto_varady_nikolett_4.jpgKocsis Dénes (Fotó: Várady Nikolett)

Megértelek, megérinti az embert az ilyen.

Igen, mert ez a mi történelmünkről szól, egy olyan emberről, akit államalapító királyunknak tekintünk. Mindenki döntse el maga, hogy ez jó választás volt-e vagy sem, én nem akarom megítélni. Az emberek ismerik ezt az előadást, a dalokat, történelmileg kötődnek Szent Istvánhoz, a kereszténységhez, és van ezekről a dolgokról véleményük. Nekem nagyon fontos, hogy legyen véleményünk, saját gondolataink valamiről. Akik eljönnek megnézni az előadást, azok kapni fognak egy olyan komplex színházi élményt, amiben azokat a dalokat fogják hallani, amiket kívülről tudnak, mégis kapnak hozzá egy olyan gondolatot, mellyel ha hazamennek talán elgondolkodnak még a produkciónkról. Előkerül a történelem újra, át lehet beszélni, hogy mik történtek akkor, főleg ha esetleg gyerekekkel jönnek. Nagyon várom, hogy végre közönség előtt mutathassuk meg, hogy mi mit gondolunk erről az egészről (mosolyog).

Akkor ezek szerint valóban arra törekszetek, hogy kultuszdarabot csináljatok ismét belőle, ahogy a főigazgató úr is mondta az olvasópróbán.

Nagyon szeretnénk, igen, így van. A díszlet, a jelmez és a fények is arról fognak árulkodni, hogy egy picit más környezetbe helyeztük a történetet, ami egy kicsit időtlen, kicsit futurisztikus, ma elsősorban filmekben lehet ilyen képi világot látni. Ez kortalanná teszi a darabot, nem helyezi el konkrét történelmi pillanatban… ettől ez egy nagyon izgalmas látványvilágú előadás lesz, amiben a szereplők Kriszta rendezésében tényleges érzelmi állapotokat adnak át, a nézők valódi családi kapcsolatokat fognak látni. Ez szerintem nagyon fontos ebben a darabban, hiszen az azonos vér küzd egymás ellen.

Hiszem, hogy a mi „István, a királyunk” tényleg oda tud érni újra 35 év elteltével az emberekhez, leginkább a fiatalokhoz, azokhoz, akik még nem ismerik, hogy ők is átélhessék azt, amit én tizenéves koromban, amikor bakelit lemezen hallgattam otthon. Ez egy nagyon jó vállalkozás, reméljük, hogy a csillagok majd úgy állnak, hogy eljutunk vele nagyon sok mindenkihez (mosolyog).

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.