Alvósejt a házasságban

Visszavonulás - kritika

2018. március 14. 19:29 - Malik Andrea

2017 novemberében mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban William Nicholson kortárs szerző Visszavonulás című darabját Valló Péter rendezésében. Az író, akit egy korábbi színművének (Árnyékország) filmes adaptációjáért Oscar-díjra is jelöltek, szülei válásának történetét dolgozta fel, melyben szereplőként ő maga is megjelenik.

visszavonulas_6.jpgPorogi Ádám és Rátóti Zoltán (Fotó: Éder Vera)

A Szalonban minden előadásnak különleges, bensőséges hangulata van, mivel nagyon közel ülünk a színészekhez, itt pedig ez különösen igaz, hiszen több jelenet közöttünk játszódik. Az „U” alakú díszlet felénk lévő két szélén foglal helyet egy-egy karosszékben Alice (Söptei Andrea) és Edward (Rátóti Zoltán), fiuk, Jamie (Porogi Ádám), mértani pontossággal kimérve kettőjük között áll. Az ő monológjával kezdődik a darab, mesél a szüleiről, felrajzolja egy teljesen átlagos család képét, középkorú házaspár, harmincas gyerekkel, aki már önállósodott. Aztán ahogy haladunk előre a cselekményben, kiderül, hogy a felszín alatti sérelmek, a ki nem mondott gondolatok és az elfojtott indulatok bizony egyáltalán nem átlagosak.

visszavonulas_1.jpgPorogi Ádám és Söptei Andrea (Fotó: Éder Vera)

Alice nagyon pedáns életet él, egy verses antológia összeállításán dolgozik, templomba jár, vezeti a háztartást. A világon mindenről határozott véleménye van, még azt is pontosan képes kiszámolni, hogy Edward hány órát pazarol egy évben rejtvényfejtésre, ami számára érthetetlen időpocsékolásnak látszik. Edward tanárként dolgozik, szeret Napóleon hadjáratairól olvasni, kikapcsolja a rejtvényfejtés, és igazából mindent ráhagy Alice-re, csak hogy elkerülje a konfliktusokat, jó neki az is, ha otthon maradnak a házassági évfordulójukon, meg az is, ha elmennek valahová vacsorázni. Látszólag ez a felosztás a végtelenségig is működhetne, ám egy napon a férfi megismerkedik egy nővel, aki mellett megtapasztalja, hogy milyen, ha engedik a személyiségét kibontakozni.

visszavonulas_2.jpgPorogi Ádám és Rátóti Zoltán (Fotó: Éder Vera)

Végzetes döntésre szánja el magát, egy vasárnapi ebéd során bejelenti, hogy azonnal elhagyja Alice-t, aki először nem is érti, hogy mi történik, hiszen vele ellentétben Edward sosem adott hangot a problémáinak. Teljesen összetörik, hiszen nem tudja, hogy mit kezdjen a darabokra hullott életével, amiben a férj volt az egyetlen biztos pont. Ki is mondja: „Nem vehetsz el mindent, megölsz vele!”. A darab innentől felvonultatja a szakítások feldolgozásának összes fázisát. A TAGADÁS során mindent megtenne, hogy megmentse a házasságát, a HARAG szakasza alatt vesz egy kutyát, amit Eddie-nek nevez el, az ALKUDOZÁS fázisában térdre hullva könyörög a férjének, hogy oldják meg a problémáikat, a DEPRESSZIÓ időszakában Jamienek kell benne tartania a lelket, mert ki sem mozdul a lakásból. Mindeközben olyan kemény mondatok hangzanak el, amik élesen beleivódnak a nézőkbe.

visszavonulas_5.jpgSöptei Andrea, Porogi Ádám és Rátóti Zoltán (Fotó: Éder Vera)

Söptei Andrea fantasztikusan játszik végig, a tudálékos anyától kezdve, a válás előtt stílust váltó wampig minden jól áll neki. Érezzük a fájdalmát, amikor a fiával összeborulnak, kettőjük homlokérintésében olyan végtelen szeretet van, amit ritkán lehet színpadon látni. Porogi Ádám legerősebb jelenete egyértelműen az, amikor a bezárkózó Alice-nek próbál segíteni, az itt elhangzó kulcsmondat örökérvényű: „Te előttem jársz az úton, és ha te kibírod, akkor én is ki fogom, mert tudom, hogy te képes vagy rá!”. A nézőtéren még levegőt venni is elfelejtünk, annyira érzi mindenki, hogy ez egy különleges pillanat. Rátóti Zoltán végig hihetetlenül hiteles a határozatlan férj, majd később az önálló életre vágyó férfi szerepében, elhisszük neki, hogy ez a kettősség megfér benne. Amikor arról mesél, hogy hogy szeretett bele Alice-be, azt hisszük, hogy még esetleg van visszaút.

visszavonulas_4.jpgSöptei Andrea, Porogi Ádám és Rátóti Zoltán (Fotó: Éder Vera)

Ám szépen lassan a második felvonás végére megérkezünk az utolsó fázishoz, az ELFOGADÁSHOZ. Visszatérünk a kiindulási helyzetbe, a szülők ülnek a fotelokban, a fiuk közöttük áll. Érzi, ki is mondja, hogy a most már egymás számára két idegen, akik egykor a boldog házasságban élő szülei voltak, benne örökre össze vannak kötve, és azt is tudja, hogy ez a teher, kettőjük terhe, az ő vállát is hosszan nyomja majd.

A darab elegánsan, néha mégis brutális kegyetlenséggel mutatja meg, hogy a jóravaló, finom lelkű férfi és az erős, melegszívű asszony az őket összekötő 30 év ellenére sem képes tovább együtt élni, hogy egyiküknek a csatározások helyett a visszavonulást kell választania. A felkavaró, ám mégis nagyon szerethető előadás erős hatású mondatokat ad a nézőknek, hosszan gondolkodhatunk a saját kapcsolataink buktatóiról, küzdelmeiről. Igazi lélektani utazás, ne hagyjátok ki, #menjetekszinhazba.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.