Bach Kata és Wunderlich József varázslatos szerelmi története

Háború és béke kritika

2017. december 25. 13:23 - Malik Andrea

A Vígszínház második nagyszínpadi bemutatója ebben az évadban Tolsztoj klasszikusa, a „Háború és Béke” volt. A darab rendezője az az orosz Alekszandr Bargman, aki 2017 februárjában a „Szentivánéji szexkomédiát” is színpadra állította, ez a Pesti Színházban fut folyamatosan.

haboru_es_beke1.jpgKirály Dániel, Bach Kata és Wunderlich József (Fotó: vigszinhaz.hu)

Nagy sürgés-forgás fogadja a nézőtérre érkezőket, munkásruhába öltözött színészek rendezkednek a színpadon, ki-kiszólnak az első sorokban helyet foglalóknak, az igazi díszítők eközben nagyméretű betűket erősítenek fel a falakra, melyekből kiolvashatjuk a darab címét. Ezeknek a betűknek lesz még szerepük a későbbiekben. Miután mindenki elfoglalja a helyét, és elhangzik a frappáns bevezető (Csiby Gergely megkér minket, hogy ne menjünk haza a szünetben, mivel neki csak a második felvonásban jut jelentősebb szerep), azonnal az orosz felső osztály tagjai közé csöppenünk, akik a háborúról és Napóleonról beszélgetnek egy estélyen.

haboru_es_beke2.jpgZoltán Áron a medve hátán (Fotó: Toldy Miklós)

A történet szerint Andrej herceg (Wunderlich József) önként vállalja, hogy csatlakozik az orosz hadsereghez, hogy ezáltal is távolabb kerüljön a családjától, de legfőképp várandós feleségétől. Liza (Tornyi Ildikó) az idős herceg (Hevér Gábor) birtokán várja első gyermekét, ahol elsősorban Andrej testvére, Marja (Szilágyi Csenge), gondoskodik róla. A fiatalasszony belehal a szülésbe, így az özvegyen maradt, bűntudattal sújtott Andrej úgy érzi, hogy 30 évesen már semmi jó nem várhat rá az életben. Ez egészen addig nem változik, amíg egy téli bálon meg nem ismerkedik Natasával (Bach Kata), Rostov gróf (Seress Zoltán) egyetlen lányával, aki ugyan kevésbé előkelő származású, mint a herceg, szépségével és szertelen egyéniségével mégis azonnal elrabolja a férfi szívét.

haboru_es_beke3.jpgBach Kata és Wunderlich József (Fotó: Toldy Miklós)

Eközben a nagy vagyont öröklő Bezuhov gróf (Király Dániel) hirtelen kötött házassága megromlik, Napóleon iránti szimpátiája elmúlik, csalódottságában új eszmék után kutat, így ismerkedik meg a szabadkőműves páhollyal. Arra törekszik, hogy javítson az orosz földművesek életkörülményein, ám amikor törekvései süket fülekre találnak, a franciák pedig beveszik Moszkvát, komoly elhatározásra szánja el magát, igyekszik megváltoztatni a történelem folyását. Napóleon egyébként végigkíséri a grófot jelenései során, őt ifj. Vidnyánszky Attila személyesíti meg, méghozzá elképesztően ötletesen. A Hamletben már látott mozgékonyságát vicces kommentárokkal egészítik ki, a gróf Dolohovval való párbaja az egész darab legviccesebb perceit biztosítja, de igazából az összes jelenetben, ahol színre lép, csak rá tudunk figyelni.

haboru_es_beke4.jpgIfj. Vidnyánszky Attila és Király Dániel (Fotó: Toldy Miklós)

A színészeken egyértelműen látszik, hogy nagyon szeretik a darabot, kiváló alakítást nyújtanak mindannyian, ezzel pedig nagyon erősen hatnak a nézőkre. Natasa és Andrej első táncánál mindenki meghatódik, Héléne frivol viselkedése miatt csak még jobban szánjuk az egyébként is esetlen Bezuhovot. Bolkonszkij herceg és a lánya közötti konfliktusoknál átérezzük Marja fájdalmát, bár Szilágyi Csenge még elkenődött rúzsfoltokkal az arcán sem tudja elhitetni velünk, hogy nem szép, olyan elegancia és erő árad belőle, hogy néma csendben várjuk döntését a házasságról.

haboru_es_beke5.jpgWunderlich József és Szilágyi Csenge (Fotó: Toldy Miklós)

A színpadkép és a jelmezek rendkívül egyszerűek, letisztultak. Tervezőik, Anvar Gumarov és Pusztai Judit fekete-fehérben gondolkodtak, ezt néha a férfiakon látható kék egyenruha töri meg, illetve Natasa kap néhány jelenetben vörös ruhát. Itt kell visszatérnem a már említett betűkre, a szereplők egy-egy kulcsjelenetben, a mondanivaló hangsúlyozására különböző szavakat alkotnak belőlük, így emelik Bezuhov és az őt folyamatosan megcsaló felesége feje fölé a világító „BÁB” feliratot, rendkívül látványos megoldásként.

A rengeteg szereplő és a hosszú éveket felölelő történet miatt előnyben vannak azok a nézők, akik olvasták már a Háború és békét, ám aki most találkozik először az ikonikus karakterekkel, az is remekül fog szórakozni az előadáson, #menjetekszinhazba.

Ha tetszett a cikk, tarts velünk a Facebookon is!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vamivan 2018.02.25. 13:29:12

Egyáltalán nem értek egyet, aki nem olvasta a könyvet, vagy legalább nem ismeri a sztorit (filmből pl), az teljességgel el van veszve. És egy mukkot nem ért majd az előadás utolsó 5 percéből, ami a történet nagyjából egynegyedét próbálja bemutatni, természetesen teljességgel sikertelenül. A befejezés ilyetén összecsapása egészen egyszerűen felháborító.

Vidnyányszky Napóleonja is teljesen félrement, valódi Napóleonként egyetlen jelenete van, egyébként az egész darabban Pierre gondolatainak kvázi magyarázója hol több, hol kevesebb sikerrel.

Van még sok dolog, ami miatt az előadás nem tetszett, de a fentiek megbocsáthatatlanok. #menjetekszínházba, de ne erre a darabra!