Idő volt, amíg el tudtam választani egymástól, amit én gondolok, és amit a szerepem - interjú Rujder Viviennel

2018. április 15. - Malik Andrea

2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahonnan egyből a Katona József Színház társulatához szerződött, ahol a legkülönfélébb szerepek találják meg. Játszik naivát "A nők iskolájában", hataloméhes, rideg hisztérikát a "Borisz Godunovban" és törtető újságírónőt a "Munkavégzés során nem biztonságos"-ban. A hamarosan bemutatásra kerülő Ithakában ő lesz Nauszikaa, itt végre a pesti közönségnek is megmutathatja tánctudását. A Tóth János és a Korhatáros szerelem flegma karaktereit is könnyedén hozó, ám a valóságban csupa mosoly és kedvesség Rujder Vivennel beszélgettünk. 

vivi_1.JPGRujder Vivien (Fotó: Nánási Pál)

Honnan jött, hogy színésznő szeretnél lenni?

Eredetileg táncosnak készültem, de volt két komoly sérülésem, így hiába felvételiztem a Győri Balettbe, azt mondták, hogy fizikailag alkalmatlan vagyok a hosszútávú táncos pályára. Mosonmagyaróváron jártam egy amatőr színjátszó társulatba, amely a „Baráti Kör a Művészetért Alapítvány” keretein belül működik, „Theatrum Ad Flexum” a neve, az ő előadásaikban csak táncoltam eleinte, aztán kaptam két szöveges szerepet, az „Isten pénzében” és „A kölyökben”. Megtetszett nagyon, akkor voltam 16-17 éves, így elkezdtem verseket és monológokat tanulni a nagynénémmel, aki szintén tagja volt a színjátszókörnek. Vele készültem a Színmű felvételijére is, amivel úgy voltam, hogy biztos már az elején kiesek, hiszen évente több mint 800 ember felvételizik, szóval másodiknak bejelöltem az anglisztikát, mert nagyon érdekelt a fordítás és az idegenvezetés. Aztán fölvettek, amire tényleg egyáltalán nem számítottam, de ha már egyszer így alakult, akkor eldöntöttem, hogy ez lesz a szakmám. Szóval nagy álmaim nem voltak, hogy majd én egyszer színésznő leszek, csak elmentem a felvételire, és végül sikerült.

… és akkor az egyetem alatt kiderült, hogy ez mennyire a te világod?

Nem, igazából nagyon hullámzott. Az első évem borzalmas volt, a másodikban már kicsit bátrabb voltam, és csak utána szippantott be, de az első két évben azt sem tudtam, hogy hol vagyok, hogy miről beszél az osztályfőnök, vagy, hogy hogy vegyem fel a fonalat. Nem ismertem sok darabot, öt osztálytársam meg Debrecenből jött az Ady drámatagozatáról, csak pislogtam, hogy miket mondanak meg csinálnak, és hogy mennyi ötletük van ahhoz, hogy hogy kell egy jelenethez hozzáfogni… én meg rengeteget agyaltam. Volt, amikor az egészet elengedtem, de néha lusta is voltam. Aztán, amikor olyan feladat jött, amihez masszívan kedvet kaptam, annak nekiálltam, és egyre színesebben és bátrabban próbálkoztam, így jöttem rá, hogy ez nekem nagyon is tetszik.

vivi_2.jpgRujder Vivien az Ithaka próbáján (Fotó: Horváth Judit)

Evidencia volt, hogy a Katonába kerülsz?

Nem. Voltak az osztályban találgatások, ahol azt mondták, hogy mi Zsolttal (Dér Zsolt – a szerk.) biztos a Katonába szerződünk, de én ezt nem éreztem. Azt mondjuk tudtam, hogy Gábor (Máté Gábor, a Katona József Színház Igazgatója, Vivien osztályfőnöke a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – a szerk.) nagyon szeret engem, mint embert, de hogy mit gondol rólam, vagy arról, hogy mi lesz belőlem szakmailag, azt nem. A szerződtetési tárgyaláson azt mondta nekem tavaly, hogy elég sokáig tartott, mire kibújt a szög a zsákból (nevet). Látott bennem valamit, ami miatt felvett, és egy kicsit meg volt ijedve, hogy nem mutatom azt a fejlődést, amit a felvételi alapján várt tőlem. Igazából az első szakmai gyakorlat alatt kezdtem kinyílni, amikor kiengedett a Belvárosiba, a „Mindent Éváról” volt az első darabom. Pont a héten vették le, nagy szívfájdalom volt, nagyon megviselt, meg is sirattam, de az ilyet is meg kell tapasztalni.

A tavaly bemutatott „A nők iskolájá”-ban Gábor a partnered, milyen volt az osztályfőnököddel egyből főszerepet játszani?

Az első két hét a próbafolyamatban az arra ment rá, hogy őt figyeltem, és zavarban voltam. Én akkor már aljas módon tudtam, hogy a szakdolgozatomnak ő lesz a központi témája, hogy mennyire követi azokat a dolgokat, amiket nekünk tanít. Többször előfordult, hogy ültem a széken, és ahelyett, hogy járattam volna az agyamat, azt néztem, hogy ő mit csinál. Nagyon jó vele dolgozni, a takarásban találkozunk először, mielőtt bevisz engem a színpadra, ott mindig van egy pár mondatos beszélgetés, egy vállsimogatás. Az, hogy elmondhatom magamról, hogy a mesteremmel játszhatok is együtt, az bármit megér nekem, bármilyen darab lehetne, de így, hogy a szívemnek nagyon kedves is ez az előadás, főleg büszke vagyok rá.

vivi_3.jpgRujder Vivien és Máté Gábor "A nők iskolájá"-ban (Fotó: Horváth Judit)

Milyen volt a próba?

Nagyon jó próbafolyamat volt, Tamással (Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője – a szerk.) nagyon jó dolgozni, végig türelmes volt velem. Azt mondta a munka elején, hogy ez a történet tulajdonképpen egy Moliére korabeli Natascha Kampusch sztori, én ebből dolgoztam nagyon sokáig. Mindketten, Gábor és Tamás is figyeltek rám, de azt is éreztem, hogy a szó pozitív értelmében egyedül vagyok, hagyták, hogy egyedül dolgozzak, csak akkor szóltak, ha azt érezték, hogy nagyon tévúton járok, de egyébként engedtek próbálkozni, rossznak lenni. Gábor ezt is tanította nekünk, hogy sokszor rossz az ember, mire beérik valami, mert nagyon sok utat be kell járni, hogy végül érvényes legyen az egész, amit csinálunk. Az utolsó jelenetben, amikor már mint az életről kicsit megokosodott leányzó bejövök Gáborhoz, azt most kezdem el őszintén élvezni, egy év után merek benne szabadabban játszani (nevet).

Nem volt könnyű dolgod a szereppel, egészen nagy fejlődési utat jár be Ágnes a 90 perc végére, de ebből semmi nem látszik a színpadon.

Igen, ez nehéz volt, takarásban jellemfejlődik a szerep, olyan, mintha mindig valaki másként jönnék be. Kicsit sajnálom, hogy nem lehet megmutatni, ahogy végigmennek a folyamatok a fejemben, a nézők csak azt látják, hogy már ezt is értem, meg azt is. Sokat küszködtem azzal, hogy ne tűnjön úgy, hogy valaki más vagyok.

vivi_7.jpgRujder Vivien az Ithaka próbáján(Fotó: Horváth Judit)

A „Borisz Godunov”-ban 15 percet vagy csak a színpadon, mégis nagyon fontos pontja ez a közös jelenet az előadásnak Kovács Lehellel. Marina sem tűnik egy könnyű szerepnek.

Nagyon sokat szenvedtem vele, mert ez a szerep áll legtávolabb tőlem, nagyon nehéz volt úgy összerakni magamban, hogy Gábor (Zsámbéki Gábor, a darab rendezője – a szerk.) azt tudja mondani, hogy igen, ez az az irány. Én alapvetően nagyon játékos vagyok, és minél színesebben és változatosabban próbáltam mondani a szöveget, annál rosszabb lett az egész. Marina egy kimért úrilány, aki tudja, hogy mit szeretne, és ezt el is fogja érni, nem azzal hódít, ahogy kinéz, vagy, hogy humora van… tisztában van a kisugárzásával, de nem használja, mert tudja, hogy nincs szüksége rá. Nagyon egyfelé tart ez a szerep, amit akar, azt tűzön-vízen keresztülviszi, magabiztos. Ott inghattam meg egyetlen pillanatra csak, amikor Lehel bejelenti, hogy ő nem az valójában, akinek gondolom, de még onnan is azonnal fel kell állni. Nagyon kimért, nagyon határozott, céltudatos, hisztis nő, nem fért bele a bennem lévő pajkosság, nehéz volt úgy bepróbálni, hogy most könnyen előhívhassam.

Mi volt az a pont, amikor megfogtad a szerepet?

Amikor kikerült egy díszletelem, amivel nagyon sokáig próbáltunk. Egy lejtős dobogón érkeztem a színpadra magassarkúban, le kellett tipegnem, majd megállnom, és el is kellett esnünk… aztán a színpad közepén lévő oszlopról szórták ránk a vizet, szóval voltak bőven gátló körülmények (nevet). Egyszerűen nem tudtam ezek miatt a lényegre koncentrálni, végül Gábor azt mondta, hogy kerüljön ki minden, és szabad térben maradtunk ketten, onnantól már gyorsan összeállt a jelenetünk.

vivi_5.JPGKovács Lehel és Rujder Vivien a "Borisz Godunov"-ban (Fotó: Szilágyi Lenke)

A „Munkavégzés során nem biztonságos”-ban egy fiatal lányt játszol, aki a férfiak világában próbál érvényesülni.

Az elején ezzel is egy kicsit tévúton jártam, nem passzolt a játékstílusom az egész stílusához, nagyon szívszorítóan közelítettem meg. Pedig nem szól többről, mint egy fiatal lányról, akinek végre van munkája, ezáltal biztos anyagi háttere, tehát nem akar onnan elmenni, és ha kell, akkor lefekszik a főnökkel, vagy segít neki különböző kellemetlen szituációkban, ha kell, akkor flörtöl a munkatársával… Kulcsfontosságú Charlotte darabbeli létezésében, hogy az előző éjszakát Aidan-nel töltötte (Kocsis Gergely – a szerk.), próbáltuk ezt a titokzatosságot minél jobban belevinni, érzékeltetni vele, hogy ez a lány most biztonságban érzi magát, mert viszonya van a főnökével. Ezt a nőt semmi nem tántorítja el a szakmájától, még az sem, ahogy Aidan viselkedik Mr. Bradshaw-val (Takátsy Péter – a szerk.), vagy amivé Mr. Bradshaw végül válik… Én, Rujder Vivien, elítélem ezt a helyzetet, de ő, Charlotte, egyáltalán nem. Idő volt, amíg el tudtam választani egymástól, amit én gondolok, és amit a szerepem.

A nézők gyakorlatilag körbeülnek bennetek játék közben, nem zökkent ki?

Nem, de persze van egy-két extrém eset, telefoncsörgés, orrfújás. Ennél a darabnál minden előadás más, nincs egységes nevetés bizonyos mondatok után, mindig teljesen más dolgokat fognak meg a nézők. Beül száz ember, akik egységesen nevetnek ugyanazon, aztán beül másik száz néző és teljesen máson nevetnek egységesen. Érdekes, hogy hogy működhet száz emberrel így az atmoszféra…

vivi_6.jpgRujder Vivien a "Munkavégzés során nem biztonságos"-ban (Fotó: Dömölky Dániel)

Benne leszel az Ithakában is, elkezdtétek már próbálni?

Igen, nagyon sok helyzetgyakorlatot csináltunk eddig, ami majd spontán be fog kerülni bizonyos pontokon, egyelőre nem kronológiai sorrendben haladunk. A három nagyobb részből kettőt játszunk el, a bolyongást és a hazatérést.

Verses lesz?

Nem mindig. A szövegek egyelőre szabadon kezelhetők, Kriszta (Székely Kriszta, a rendező – a szerk.) kérte, hogy még ne tanuljuk meg, mert még nagyon sokat változhat.

Mi a szereped?

Nauszikaa leszek (mosolyog), Kriszta azt mondta, hogy ő egy kis Lolita. Még ülünk, de nem elemzős próba van, hanem beszélgetünk a szituációkról, amiket a próbán majd létre fogunk hozni. Érdekes volt, hogy Ervinnel (Nagy Ervin – a szerk.) automatikusan olyan irányba terelődött közöttünk a beszélgetés mai nyelven, mint amit oda leírt Homérosz 2000 évvel ezelőtt. Mondtam, hogy ha nekem barátom van, akkor az én fejemben egyből ásó-kapa-nagyharang van, biztos vagyok benne, hogy neki szülök gyereket is, erre ő csak felnevetett. Kérdeztem, hogy miért, mire mondta, hogy nem kinevet, nagyon édes, hogy így gondolom, és így is kell gondolni. Azt hittem, hogy cinikus, de nem volt az. A jelenetben meg majdnem ugyanez van, a lány meglátja a férfit, és azonnal az van benne, hogy mivel azt álmodta, hogy férje lesz hamarosan, biztos, hogy akkor ő, Odüsszeusz az.

vivi_4.jpgRujder Vivien az Ithaka próbáján (Fotó: Horváth Judit)

Most dolgozol először Krisztával, ugye?

Rendezésileg igen, bár a Petra von Kantban átvettem félig egy szerepet, ott volt vele két beugró próbám. Nagyon okos nő, fantasztikus agya van, jókat lehet vele beszélgetni. Annyira színesen látja a világot, az emberi elme legmélyéig tud gondolkodni, és mindezt végtelenül egyszerű példákkal érzékelteti. Egyszerűen nagyon jó vele dolgozni, jófajta műhelyhangulat van minden próbán. Amióta elkezdtük, azóta minden nap úgy jövök ki a színházból, hogy az Ithaka valami nagyon jó lesz (nevet).

A Tóth János második évadában kevesebbet szerepelsz majd, ez miért alakult így?

Egyeztetési problémák adódtak, de ügyesen oldották meg. Felbukkan az unokatestvérem, akit Sodró Eliza játszik, ő veszi át a helyem, én meg néha felbukkanok majd (mosolyog).

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.