8 láb: Wunderlich József és Herceg

Egy művész, egy kutya és egy riporter

2018. április 09. - Jasinka Ádám

Cikksorozatunkban ezúttal kicsit rendhagyó módon kérdezzük a színészeket. Nem egy kávézóban az asztalnál ülve, hanem kint a szabadban, séta közben egy négylábú kedvenc társaságában beszélgetünk, kicsit elrugaszkodva a munkától, a hétköznapi teendőktől.

Fotók: Jasinka Ádám/Deszkavízió

Wunderlich Józseffel, a Vígszínház színművészével és Herceggel „A Pál utcai fiúk” előtt a Margitszigeten találkoztunk.

Miért pont Herceg lett a neve?

Az anyukáját Kiskirálylánynak hívják, hat kicsit szült és ő volt az egyetlen fiú. Amikor megláttam a kis szőke fejét, és amilyen szelíden közeledett felém, egyből A kis herceg ugrott be róla. Így lett ő az én kis Hercegem.

Akkor ő választott téged?

Gyakorlatilag igen. A szukák mind vinnyogtak, ugráltak, csíptek-haraptak, iszonyatos bulit csináltak, és ő volt az egyedüli, aki nyugodt volt. Lassan elhúzódott a tesóitól, odajött hozzám, megszaglászott, és egyszer csak azt vettem észre, hogy odaült mellém és ketten néztük, hogy játszik a többi kiskutya. Amikor leültem, akkor rátette a fejét a combomra, majd felmászott a lábamra és lepihent az ölemben. Vilmos bácsival, a gazdival egymásra néztük: „hát igen, akkor ez eldőlt”.

Fotók: Jasinka Ádám/Deszkavízió

Az első saját kutya?

Volt már korábban több kutya, főleg ismerősöké, akikhez kötődtem, és mindig fájt a szívem, hogy nekem nem lehetett. Kollégista voltam nagyon sokáig, majdnem tíz évig, és ott nem lehetett volna megoldani.

Most viszont be is tudod vinni a színházba.

Igen, ma is bejön velem, meghallgatja megint A Pál utcait. (mosolyog) Szerencsére egyre több helyre be lehet már vinni a kutyákat, a kisméretűeket főleg. Herceg most kettő és fél éves, körülbelül ekkora is marad, elérte a végleges méretét.

Hogy veszed észre, neki köszönhetően miben változott meg az életed?

Minden szempontból sok békét, nyugalmat kaptam tőle, és nem csak lelkileg, fizikailag is segít. Amikor a mindennapok problémáiból, szürkeségéből szeretnék valahogy kimászni, akkor tényleg nagyon sokat ad, amikor egyszerűen csak elmegyünk sétálni, együtt ki a természetbe.

De mégiscsak az érzelmi része a legerősebb. Ha esetleg valamiért rosszul vagyunk vagy sírunk a szerelmemmel, akkor azonnal csatlakozik hozzánk, pontosan érzi, hogy valami történt, odabújik és elkezd puszikat osztogatni. Nyilván nem tudjuk, hogy érzelmileg milyen szinten, de jelzi, hogy itt van velünk és érezzük a szeretetét. Finoman, kedvesen, olyan mintha vigasztalni szeretne.

Ez is olyan dimenzió, ami meglepett, bár tudtam, hogy nagyon jó fej állatok a kutyák, többször el is képzeltem, milyen lenne egy kutyával élni, de ilyen konkrétan most, Herceggel tapasztalom meg ezeket először.

Fotók: Jasinka Ádám/Deszkavízió

Most szabadon van. Mindig el mered engedi póráz nélkül?

Hallgat rám, bár ha meglát egy macskát... Küldetésének érzi, hogy utolérje, megszaglássza őket, de amikor közelebb ér hozzájuk, általában az a helyzet, hogy jobban fél, mint a macska. (nevet) Csak itt, parkokban merem elengedni, egyszer-kétszer volt már olyan pillanat, amikor megállt bennem az ütő, mert majdnem kiszaladt az útra, de szerencsére nem lett baj. Kicsi és gyors, észre sem veszed és már nincs melletted.

Régen, amíg nagyon pici volt és nem tudtam megoldani, hogy valaki vigyázzon rá, nekem pedig dolgom volt, akkor sokat jött velem robogóval és biciklivel is a városban. Nyakamba kötöttem egy sálat, beleültettem, ráhúztam egy cipzáras pulóvert vagy kabátot és így utaztunk. Nagyon megszerette ezt az életet, a jövés-menést, bármikor indulunk otthonról, mindig jelzi, hogy ő márpedig feltétlenül velünk jön (nevet).

8lab_wunderlich_jozsef_herceg7.jpgFotó: Jasinka Ádám/Deszkavízió

Néha, amikor eljutunk nézőként színházba, ahova nem tudjuk elvinni, akkor addig otthon marad, de amikor megérkezünk, úgy örül, mintha egy hétre mentünk volna el. Amire egyszer volt is példa. Tavaly amikor hazaérkeztünk a nyaralásból, másfél hét után, ez volt a leghosszabb idő, amit távol töltöttünk egymástól, akkor teljes extázisba került. Azt szoktuk mondani, hogy gekkózik: dobálja a farkát-fenekét, mint egy gyík és örömében táncol. Nagyon intenzíven ki tudja mutatni az érzéseit.

Miközben beszélgettünk, Herceg odament több piknikező társasághoz is.

Na, ez a másik. Körbekunyizza a Margitszigetet, meg ellopja a kaját, ha nem figyelnek. Nagyon ravasz és okos, igazi rossz kutya.

Az van akkor, amit ő szeretne?

Azért elég akaratos és makacs vagyok én is, de meg szoktam harcolni vele. Az a szerencse, hogy odafigyeltem erre az elejétől kezdve. Három és fél hónapos koráig mondhatjuk, vadon nőtt, Csecsén a tesói között egyedüli fiúként muszáj volt harciasabbnak lennie, hogy érvényesüljön. De ahogy hozzám került, utánanéztem mindennek, és tudtam, hogy muszáj az első pillanattól kezdve következetesnek lenni, hogy később ne ő irányítson engem.

Fotók: Jasinka Ádám/Deszkavízió

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.